Templomszentelés
Budapest - Szent Család-templom
1946. május 16 Pünkösd ünnepén
Olvasmány: Neh 8,2-4a.5 -6.8-10
Szentlecke: Zsid 13,8 -15; Evangélium: Jn 4,19-24
Először a Szentlélek eljövetele Jeruzsálemben. Tüzes nyelvek alakjában száll le és tüzet gyújt az apostolok lelkében...
Rátok is leszállott a Lélek akkor, amikor fogadtátok őt a bérmálás szentségében. Lelketek izzott Isten szeretetében. Nem feledtétek, hogy az Üdvözítő mondotta: Tüzet Jöttem bocsátani a földre s mit akarok mást, mint hogy felgyulladjon? Ápoltátok lelketek tüzét s ez a tűz nagyot lobbant s lángolásának eredménye ez a templom, melybe újra bevonultunk. Rettenetes napokban végigszáguldtak errefelé az Apokalipszis lovasai s ez a kedves templom, ahol annyi lelki vigaszt nyertetek, nyomukban rommá vált. De a pünkösdi tűz, mely lelketekben izzott, hatalmas lángot vetett s nem tűrtétek, hogy itt dísztelen romok éktelenkedjenek, nem sírdogáltatok a romok felett mélabús tétlenséggel, hanem építettetek és ma újra itt vagytok a régi oltár előtt. S kell-e nekem hosszasan magyaráznom, miért akartatok ide visszajönni szent türelmetlenséggel?
Kedves Hívek! Valahányszor az a szerencse ér, hogy templomot szentelhetek, újra meg újra megjelenik lelki szemeim előtt a Jeruzsálemi templom felszentelési ünnepe úgy, mint azt megörökítette számunkra a Királyok könyvének leírása.
Isten különös végzése volt, hogy a zsidók hosszú időkön át nem tudtak templomot építeni. Sátorban őrizték a frigyszekrényt s még legnagyobb királyuk, Dávid is csak ígéretet kapott Istentől, hogy nem ugyan ő, de fia, Salamon fel fogja építeni a templomot. A bölcs király mindjárt trónra lépése után megkezdte a templom építésének szervezését. Szerződéseket kötött a szomszédos fejedelmekkel, akiktől meg akarta szerezni nemcsak az építési anyagokat, a legnemesebb cédrusfát, aranyat és ezüstöt, hanem a nagy mennyiségű élelmiszert is, melyre az építő Iparosok és munkások élelmezésére szüksége volt. Mikor minden készen állott s mikor a munkások és iparosok ezrei a helyszínen voltak, a kőbányákban, az erdőkben, uralkodásának negyedik évében kiadta a király a parancsot a munka megkezdésére. Több mint hét évig szakadatlanul folyt a munka s a nyolcadik évben készen állott Mória hegyén, melynek csodájára jártak később a szomszéd országok lakosai.
A bölcs király sátoros ünnepek idejére összehívta a nép véneit s a törzsek fejeit s akkor történt megszámlálhatatlan sokaság jelenlétében a frigy-szekrény ünnepélyes átvitele a Sion-hegyi sátorból a Mória hegyén épült fenséges templom szentélyébe. Papok vitték ünnepélyes menetben a frigyszekrényt s elhelyezték a szentélybe a két nagy aranykerub szárnyal alá, melyeket ott Salamon felállíttatott. Mikor a frigyszekrényt elhelyezték benne a Sínai-hegyen kapott kőtáblákkal, köd töltötte meg a szentélyt, a Szentírás szavai szerint Isten felsége töltötte meg a legszentebb helyet.
A bevonulás után Salamon üdvözölte az összegyűlt népet, összefoglalta a templom építésének mozzanatait, majd előrement a papok csarnokába, térdre ereszkedett az égő áldozatok oltára előtt és egy hosszú, csodálatosan szép imádságot mondott, melyet a Királyok második könyvében olvashatunk. „Uram, rebegte a szent király alázatos lélekkel, tudom, hogy téged nem zárhatnak magukba az egek magasságai, még kevésbé e ház, melyet építettem. Mégis megépítettem abban a reményben, hogy meghallgasd könyörgését szolgádnak és népednek, akármiért imádkozik e helyen; hallgasd meg lakásod helyén a mennyben és mikor meghallgattad, légy kegyelmes. Ha éhség, pestis, nyomor, ellenséges megszállás idején, ha valaki imára terjeszti ki kezét ebben a házban, te hallgasd meg a mennyben, a te lakóhelyeden és kegyelmezz neki, hogy féljenek téged az emberek mindig, míg élnek a föld színén. S ha az történnék meg, hogy néped vétkeznék s ezért fogságba hurcoltatnék s ott megtérne és bűnbánó lélekkel hozzád folyamodna Jeruzsálem s e felé a templom felé fordulna, akkor hallgasd meg néped imádságát, bocsásd meg bűnét és vezesd vissza kegyesen a földre, melyet atyáinknak adtál. S ha idegen jő ide, mert hallott rólad s imádkozik e helyen, hallgasd meg őt is a mennyben a te lakóhelyed erősségében, hogy a föld minden népe tanulja félni nevedet, mint a te néped Izrael."
Így imádkozott a király s imádságában szinte költői magasságokba emelkedve fejezte ki, mit várt a zsidó nép a templom megépítésétől: hogy mindazok, akik ott igaz lélekkel Istenhez fordulnak, meghallgatást, minden bajukban vigasztalást találjanak. Nem ugyanezért siettetek-e ti is újraépíteni a ti templomotokat? S tudnám-e én ezt szebben elmondani, mint a szent király az ő könyörgésében? Éhség, pestis, ellenséges megszállás idején ide akartok jönni szent bizakodással, hogyha tiszta szívet tudtok mutatni az Úrnak, meg fog hallgatni a mennyben. Nem frigyszekrényt hoztunk ma ide, ez a nagy különbség az ószövetségi templommal szemben, hanem a tabernákulumot helyezzük az oltár közepébe, benne az Úr Jézus a kenyér színe alatt, rejtőzve ugyan, de azért teljes valóságában, istenségével, emberségével, testével és lelkével. Itt rajzanak lelkünk előtt mindazok az isteni ígéretek, melyeket a Szentírásban az ószövetségi templommal kapcsolatban olvasunk, de azokon kívül a tabernákulum felől halljuk az Úr Jézusnak hívó ígéretét: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak és terheltek vagytok és én megenyhítlek titeket. Fáradtak és terheltek, és kik nem azok ezekben a szörnyűséges időkben, melyek meghozták mindenki számára a szenvedésnek és megpróbáltatásnak túlcsorduló mértékét. Tehát Jöjjetek mindnyájan, mert mindnyájan terheltek és fáradtak vagytok s a szentségházban rejtőző Isten megenyhíti szenvedő lelketeket. Jöjjetek ide gyakran imádságos lélekkel, boruljatok le a szentségház előtt, rakjátok Jézus lábai elé lelketek minden terhét és csüggjetek vigasztalást sugárzó ajkán, mint csüggtek valamikor földi életében a Genezáreti-tó füves partján letelepedő galileaiak. Hallgatták az örök élet igéit, megvigasztalódtak, elfeledték, hogy testük is van s az éhség is Jelentkezhetik. Maga a Mester gondolt rá s mikor hosszú oktatásban részesítette őket, csodát tett velük, csillapította a sokaság éhségét néhány kenyérrel és hallal. Ti is e szent helyen merítsetek az örök élet tanításából és csillapítsátok lelketek éhségét az Oltáriszentség vételével. Minél több bajotok van, minél Jobban szorítanak az élet küzdelmei, annál többet imádkozzatok itt s annál többször Járuljatok a szentáldozáshoz és Krisztus erejében vigasztalódjatok.
S mielőtt e helyet elhagyom, egyet szeretnék tőletek kérni s ez az, hogy szeressétek ezt a templomotokat. Tudjátok a Szentírásból, hogy Jákob egyszer elfáradtan nyugodni tért kinn a szabadban, követ rakott párnának feje alá és elaludt. Álmában azt látta, hogy hosszú lajtorja vezet arról a helyről az égig, a lajtorján az ég angyalai Jártak fel és alá és a végén trónolt az Úr, aki kinyilatkoztatta Jákobnak, hogy megáldja ivadékaiban a föld minden népeit. Mikor felébredt, Jákob félig révülten elmondta: Micsoda rettenetes hely ez, vagyis, micsoda félelmetesen tiszteletreméltó hely! Valóban Isten háza és a mennyország kapuja. A misekönyvben találunk egy külön misét a templomszentelésre és annak évfordulóira. Az Egyház ezt a misét Jákob patriarchának ezekkel a szavaival vezeti be: Terribilis locus, félelmetesen tiszteletreméltó hely.
Kedves Hívek, ezt a tiszteletreméltó helyet vegyétek körül minden tisztelettel és szeretettel. A lelki műveltségnek csalhatatlan jele mindnyájunknak az a törekvése, hogy otthonunkat tehetségünkhöz képest Iparkodunk tisztává, csinossá és kellemessé tenni. Mennyivel Inkább tartozunk ezzel ennek a helynek, mely részetekre valóban a mennyország kapuja. Ide jártok Istent tisztelni Imádságos lélekkel, Ide jöttök bűneitekkel és gyarlóságaitokkal terhelten, hogy azoktól a bűnbánat szentségében megtisztuljatok. A külső világban szinte egyebet sem hallotok, mint hogy szegezzétek tekintetetek a földre s a világ köde elfedi tekintetetek elől az örökkévalóság távlatait. Eljöttök ide a mennyország kapujába s ezen a kapun keresztül tekintve keresitek az örök élet mezőit, azokat a hozzátartozókat, akik már elmentek s akikkel majd reméltek újra egyesülni soha nem szűnő boldogságban.
Ezt a helyet, mely számotokra a mennyország kapuja, szeretettel és áldozatos lélekkel helyreállítottátok. De van rajta még elég csinosítani való s ezzel kapcsolatban rátok még további áldozatokat kívánó feladatok várnak. Vállaljátok ezeket hevítve attól a pünkösdi tűztől, mely eddig dolgozott és lobogott bennetek. Támogassátok azokat, akiknek hivatalból kell gondoskodniuk templomotokról. Kérjétek és biztassátok őket szent türelmetlenséggel felajánlva saját jó szolgálataitokat és kisebb áldozataltokat, hogy ez a templom nemsokára abban a fényben ragyogjon, amelytől megfosztotta a háború kegyetlensége. Az első ünnepélyes szentmise áldozatot ma arra a szándékra mondom el ezen a szent helyen, hogy az isteni Mester áldja meg szándékaitokat és kegyelmeinek bőségével segítse megvalósulásához mindazt, amit ennek a templomnak díszítésére óhajtotok és elhatároztok. Úgy legyen!
Forrás:
Prímási Levéltár, Esztergom; Meszlényi Zoltán hagyaték;
5. doboz: Szentbeszédek, beszédek, tanulmányok; 1/33. tétel