Szentmise magyarázatok

A szentmisének fontos elemei a testtartások és a gesztusok:

KITERJESZTETT KEZEK
Az imádság legáltalánosabb és legősibb formája.
Zsolt 88,10: „Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet”.
Jelentése: nyitottság, hálaadás, béke, alázat/hatalomnélküliség.

ÖSSZEZÁRT KEZEK
Eredete a hűbériség: a hűbéres a hűbérúr kezébe helyezte összekulcsolt kezeit (a papszentelés liturgiájában a szentelendő a püspök kezébe helyezi összekulcsolt kezeit).
Jelentése: hűség, bizalom, alávetettség, összeszedettség.

ÁLLÁS
Az imádság klasszikus formája, a keresztényeknél elsősorban az imádság húsvéti formája. (Níceai Zsinat 20. kánonja: a keresztények a húsvéti időben ne térdeljenek, mert ez a győzelem és az öröm ideje.)
Mk 11,25: Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.
Jelentése: győztes öröm, feltámadás, tiszteletadás, tettrekészség.

ÜLÉS
a tanítvány figyelő tartása. Feszültségmentes, pihentető állapot, mely jobban szolgálja az odafigyelést és megértést, azonban kevésbé fejezi ki a tiszteletet és az aktivitást.

TÉRDELÉS
Görög és római kultúrában: elutasították, mert nem méltó a szabad emberhez, illetve babonaság kifejezésének tartották.
Az egyházatyák szerint a térdelő ember megkisebbített termete a Teremtő előtti kicsinység és esetlegesség kifejezése. Szt. Ambrus: a térdelés minden egyébnél jobban enyhíti a bántást, engeszteli a haragot és hívja a kegyelmet.
Jelentése: alázat, bűnbánat, tiszteletadás

TÉRDHAJTÁS
Jelentése: imádás.
ÁR 274: A térdhajtás, amely úgy történik, hogy a jobb térd a földet érinti, az imádást fejezi ki. Ezért a térdhajtás az Oltáriszentséget illeti meg, illetve kijár a szent keresztnek a nagypénteki ünnepélyes kereszthódolat szertartásától egészen a Húsvéti vigília kezdetéig.

FEJHAJTÁS ÉS MEGHAJLÁS
ÁR 275: Meghajlással fejezzük ki a tiszteletet, ha az maguknak a személyeknek vagy az ő jelképeiknek szól. A meghajlásnak két fajtája van: a fejnek, illetve a testnek a meghajtása.

LEBORULÁS (προσκύνησις; prostratio)
Az ókori Keleten és a Szentírásban Isten és az őt képviselő királyok előtti hódolat jele.
Jelentése: teljes átadottság, mély tisztelet, a fölség előtti megsemmisülés A nagypénteki szertartás elején, illetve a Mindenszentek litániája alatt az egyházi rend szentségének felvétele alkalmával.

MELLVERÉS – bűnbánat jele (a bűnbánati imában)

CSÓK – tisztelet az oltár, az evangéliumos könyv és a feszület iránt; illetve békecsók.

KÉZRÁTÉTEL
Áldás és gyógyítás mozdulata.
A Szentlélek eljöveteléért végzett könyörgés az Atyához (epiklézis). Minden szentségben jelen van kifejezetten, vagy burkoltan.

VONULÁS
Közeledés Istenhez. Nem elsietett és nem elhúzott, méltóságteljes. Hátra sohasem lépünk.

A testtartásnál, mozdulatoknál nagyon fontos a közösség egységének kifejeződése.
ÁR 42: A papnak, a diakónusnak és a szolgálattevőknek, valamint a népnek testtartása és gesztusai olyanok legyenek, hogy kifejezésre juttassák az egész ünneplés nemes egyszerűségét, a különböző részeknek valódi és teljes mondanivalóját, és így a hívek tevékeny bekapcsolódását előmozdítsák.

ÁR: A Római Misekönyv Általános Rendelkezései. 2009.

Eddigi magyarázatok
Egyházi év
Advent
Jel és szimbólum
Keresztvetés
Víz, mint szimbólum
Szenteltvíz és készítése
Testtartások és gesztusok
Litugikus ruházat
Miseruha, dalmatika, palást, stóla
Püspöki jelvények
Alba, vállkendő, cingulus, karing
Litugikus színek