Szentmise magyarázatok

Liturgikus felső ruházat

MISERUHA (casula; planeta)
Eredete az antik görög és római felsőruha, útiköpeny (paenula). Akkor a mindennapi életben használták.
Casula = házacska – a bőségre, nagyságra utalva.
Planeta = bolygó – az imbolygó mozgásra utal.
Kezdetben az egyházi rend minden tagja ezt használta, a viselőjét harang alakúan vette körül. Ekkor még nem volt rajta dísz. Később megjelennek díszítő szegélyek, sávok (kereszt alakban), majd az egészen díszes miseruhák. A 14-18. század folyamán folyamatosan rövidítették, oldalt kivágták, s így lett „hegedűtok” alakú. Az újabb miseruhák visszatértek a korábbi irányhoz: hosszabbak, lazábbak, jobban takarják a misézőt. A 12. század környékétől csak a misén használták, más liturgiákon helyette palástot viseltek. A miséző pap sajátos öltözéke a szentmisénél és a szentmiséhez közvetlenül kapcsolódó szent cselekményeknél – hacsak más előírás nincs – a miseruha (kazula), amelyet az alba és a stóla fölé kell fölvenni.

DALMATIKA
A 2. század közepétől: Dalmáciából származó, különlegesen díszes felsőruha. A 4. századtól a pápa és a diakónusok ünnepi ruhája, a 9. századtól pedig mindenhol a diakónusok ruhája lett.
Szabása: kezdetben lábakig érő fehér ruha volt bő, rövid ujjakkal, két bíborszínű sávval. A 12. századtól a miseruha színéhez igazodik. Szabása rövidebb lett, oldalt felvágták.

PALÁST (cappa = csuklya; pluviale = esőköpeny)
Eredete a csuklyás köpeny. Körös-körül zárt ruha volt, a karok számára oldalnyílásokkal. Később főként rossz időben, esőben használták az alatta levő öltözet védelmére. A 11. század óta liturgikus öltözék. Ekkortól lett elől nyitott (kapoccsal), s a liturgiának megfelelő színű. A csuklya végül csak egy pajzs alakú dísz. Amint a kazula csak miseruha lett, úgy lett a palást minden egyéb szertartás liturgikus ruhája.

STÓLA (sztólé = gör. díszíteni, díszruha)
A szenteléshez kötött papság hivatali jelvénye, amit egyéb liturgikus ruhák nélkül is szoktak használni. Hosszú szalag alakú, vállon viselt ruhadarab, sokszor gazdagon díszítve. A szentelési fokot mutatja a stóla használatának különbözősége. Diakónus: bal válláról átlósan vezeti jobb oldalra; a pap régen a kazula alatt keresztbe tette a szárait.Egy időben vékonyabb stólákat használtak, ma ismét szélesebbek és hosszabbak.
Koncelebráció alkalmával a koncelebránsok jogos okból (például ha nincs elég miseruha) elhagyhatják a miseruhát, s ilyenkor csak stólát vesznek alba fölé.

Ratzinger bíboros gondolkodásában:
• stóla → Krisztus igája, a szolgálati hatalom
• kazula → a szeretet (caritas), az áldozat ruhája
• dalmatika → a szolgáló Krisztus öröme
• palást → az imádó Egyház méltósága és befogadó csendje

Püspöki jelvények

PALLIUM (pallion = gör. köpeny)
Eredetileg antik állami hivatali jelvény. Liturgikusan a 4. századtól a pápa használta, majd általa az érsekek és egyes püspökök. 6 kereszttel díszített sálszerű gyapjúszövet. 3 tű „rögzíti a miseruhához” (elől/hátul/bal vállon).
A pallium az érsek jelvénye, aki az egyháztartományán belül használhatja. Annak a lelki hatalomnak a jele, amit a pápa ad át az érseknek.
Régi szokás szerint a pallium a Szent Ágnes napján (I. 21.) megáldott bárányok gyapjából készül, Szent Péter és Pál vigíliáján szenteli meg a pápa (VI. 28.), s kazettában Szent Péter sírja fölött őrzik, amíg el nem küldik egy érseknek. Az érsek szentelése vagy beiktatása után 3 hónapon belül köteles kérni a palliumot a pápától (CIC 437. kán.) A palliumot csak liturgiában és templomban viselik.

PÁSZTORBOT (bakulum)
A hatalom jelvénye. Az apáti bot a régebbi, püspökök a 7. századtól használják. Egy szertartáson belül egy püspöknél lehet csak pásztorbot (főcelebráns); a görbe fele néz a nép felé.
Használata: vonulásokkor; evangélium és homília alatt; ígéretek vagy hitvallás kivételekor; a nép áldásakor; + egyéb.

SÜVEG (mitra, infula)
Jelentése: sapka. Főpapi dísz és méltóságjel. az Ó- és Újszövetség ismeretét jelenti: a 2 szarv a 2 testamentum, a 2 szalag a szellem és az írás.
Kezdetben csak a pápa viselte, majd később (11. század) püspökök, apátok is. Eredete a Római Birodalom méltóságviselőinek kúpszerű sapkája. Alakja a történelem során sokat változott: egyre magasabb lett, középen bemélyítve. Elterjedése után a süveget díszíteni kezdték hímzésekkel, ékszerekkel, tömör arannyal, így előfordult, hogy csaknem 7 kg súlyúvá lett. A liturgikus jogszabályozás ezért csak 3 díszítési típust engedélyezett: 1. a mitra preciosa selyemből készült, drágakövekkel, gyöngyökkel, aranylemezekkel díszített; 2. a mitra aurifrigiata ('aranyhímzés') aranyszálakkal átszőtt selyemből készült; 3. a mitra simplex fehér, díszítetlen selyemből készült. A hátul lógó két szalag a 12. századtól van jelen, profán díszítés utánzata.
A süveg ma csak díszes vagy egyszerű lehet, a színe pedig fehér vagy arany, a hátsó szalagok szintén. Csak a liturgiában viselik.

MELLKERESZT (pektorale)
Eredete az őskeresztényeknél: mellen hordott tok, benne szentírási rész vagy ereklye. Mostani formájában a 12. században jelent meg. Eleinte csak a pápa viselte, majd püspökök, apátok is. A többi püspöki jelvénytől eltérően ezt nem a szentelési liturgiában adják át.

GYŰRŰ (anulus)
A kötés, kötődés és hatalom jele (pecsétgyűrű), illetve a hűségé (a püspök az Egyházhoz). A 7. századtól használják.

PILEOLUS (Soli Deo)
Kis fejfedő, amit a pápa, püspökök és a prelátusok hordanak rangjuknak megfelelő színben. (Prelátus: azok az egyházi személyek, akik külső fórumon gyakorolt kormányzati hatalommal rendelkeznek)
Az Oltáriszentség jelenlétében nem hordják (pl. az Eucharisztikus ima kezdetétől a tabernákulum bezárásáig) az Istennek járó tiszteletadás miatt.

Eddigi magyarázatok
Egyházi év
Advent
Jel és szimbólum
Keresztvetés
Víz, mint szimbólum
Szenteltvíz és készítése
Testtartások és gesztusok
Litugikus ruházat
Miseruha, dalmatika, palást, stóla
Püspöki jelvények
Alba, vállkendő, cingulus, karing
Litugikus színek